Kamaszkorom vége óta (ez a befejezés nálam nem ment olyan gyorsan mint másoknál, talán ha 25 éves koromra lettem meg vele) az egész életem arról szól, hogy jó sportolni, nagyon frankó sportolni, de csináltam én azt már eleget, voltam én má mindenféle sportoló, legyen ennyi elég, csinálja aki akarja, nekem mostmár más dolgom van. Aztán mégis mindíg előveszem, kezdem újra. Hogy azér egy kis futás jól esne, vagy kellene megint egy teremfocit szervezni, vagy találjak valakit aki hasonló szinten fallabdázik. Meg az úszás. Azt már hússzor elkezdtem. De valami mindíg beüt. Mert evvel a felnőtt időszakban lévő sporttal sok a baj. Sok bizony! Mindjárt fel is sorolom.

1. Az Idő. Az sohase nincs. Ha van, akkor is rosszkor van. Akkor pont nem lehet sportolni. Mer esik, vagy nincs pálya. Mittudomén.

2. A Társaság. A többiek sose akkor érnek rá mint te. Aztán tologatjuk vagy elmarad.

3. A Sérülés. Ha minden összejön, van hely, idő, partner akkor tutira lesérülsz. Ez általában a bemelegítés hiánya miatt van, arra már tényleg nincs idő.

4. Az Unalom. Minden sport ami igazán kondiban tart, nem kell hozzá társaság, kicsi a lesérülés veszélye és rövid idő alatt lebonyolítható az kurva unalmas. Úszás, futás, biciklizés, súlyzózás. Halálosan unalmas, monoton ügyek. Semmi játék bennük. Faszér nem lehet zsírt égetni ultizással vagy pókerezéssel? 

Akkor viszont mi legyen? Enni, inni szeretek. Sport nélkül elhízok mint egy disznó. Ráadásul bármely edzés (meg egy jó szauna) után nagyon jól érzem magam. Levezeti a stresszt, oldottá válok, jó a kedvem (amíg vissza nem kapcsolom a mobilom). Magyarul a szervezetem a maga egyszerűen érthető módján jutalmaz.

Tennem kell valamit!  Akarom, hogy a szervezetem jutalmazzon! A szakmámból vett analógiára alapozva megértettem, hogy előre tervezés nélkül nem lesz rendszeres sport az életemben. 

A módszer:

1. Eldöntöd, hogy akármi történik is, minden héten meghatározott időt sportolsz. Mondjuk min. négy alkalom (több lehet). Lehetőleg szétosztva, de ha döglesz hét elején, akkor komám a végén szopni fogsz! És az is megtörténhet, hogy a szombati mocskos, orbitális bebaszás után kell vasárnap remegő lábbal felfutni a Normafára (nem baj, a téli erdő madárkái, mókuskái is jól járhatnak ha pl. Bifsztek Tourbigo módra volt a vacsora!).

2. Diverzifikálsz.  Hogy ne und el a különböző unalmas sportokat, az egymást követő alkalmakkor mást-mást csinálsz. Nyomsz egy futást, egy brinyót, egy úszást, megint egy futás, stb. Felüdülésnek jó betenni egy játékosat is, pl. fallabdát. Így nem unod meg és mellesleg nem ugyanazok az izmok dolgoznak az egyes alkalmakkor.

3. Melegítesz. Ezt érted.

4. Fokozatosan növeled a terhelést és méred a teljesítményed. (Pl. POLAR pulzusmérő óra. Zseniális. Tud mindent. Azt is ha kihagysz egy edzést. De te nem hagysz ki.)

5. Kitartasz. Bárhol fáj, húz, merev, te nem törődsz. Tudod, hogy még mindíg jobb egy fájós térd mint 45 évesen a szívkatéterezés.

Szóval, ezt TF-eseknek nem publikálom, de az adott életstílushoz nekem bejött. Egészen más lett az életem és a sporthoz való hozzáállásom. Tegnap óta. Amióta csinálom.